1 Sámuel 22
1 Sámuel 22
0. Háttér
• Barlang: filiszteusok és Izrael közötti senki földjén, dombos vidék, jól védhető, biztonságos menedék (2Sám 23, 13-17)
• Moáb: Lót leszármazottai; Izrael ellensége - de Dávid dédanyja Ruth; később újra ellenség 2Sám 8,2; 1Krón 18,2
• Gád próféta/látó: Dávid „udvari” prófétája, 1Krón 29,29: Gád könyve (1Sám vége és 2Sám egy része)
• Saul beszéde: királyi udvar a fa alatt; lándzsa = jogar; törzsi ellentét hangsúlyozása,
• Nóbi papok: Achimelek megkérdezte Istent Dávid felől? Saul példát statuál; elrettentés, beteljesül a prófécia Éli házáról (1Sám 2,30-33). Dávid hazugságának a következménye.
• Saul: nincs papi támogatás, nem is tudja megkérdezni Istent – Dávidnál van Abjátár és az efód (Urim és Thummim)
1. Kik követnek? Kikkel barátkozom, kiknek hirdetem az Igét?
• Kik gyűltek Dávid köré? „Minden szorongásban levő ember, minden ember, kinek volt hitelezője, meg minden elkeseredett lelkű ember”. ǁ Jézus (vámszedő, prostituált, leprás)
• Csak azokhoz szólok, akik elégedettek a világgal? Azokhoz, akikkel „minden rendben van”? A világ bölcseihez?
• „Boldogok a szegények”; „Boldogok a lelki szegények”; „Nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek” (Márk 2,17)
• A „gyenge” keresi Isten oltalmát, az „erős” bízik saját erejében, gazdagságában. (Zsoltárok 52)
2. Maradjak az erődítményben? Mi/ki az oltalom?
• Azt mondjuk, Isten a mi oltalmunk? Lehetőséget ad arra, hogy tényleg átéljük, amit mondunk…
• Nagyobb az, aki bennünk van, mint aki a világban van. Jézus legyőzte a világot.
• Nem kell félnünk a saját „erődítményeink”, biztonságunk elhagyásától. Isten megszabadít saját félelmünk börtönéből.
• Hol keresek menedéket? Építek saját erődítményeket (közém és a világ közé) vagy Isten oltalmában bízom?
• Hallgatok Isten szavára akkor is, ha az engedelmességhez el kell hagynom a komfortzónám, fel kell adnom vélt biztonságom? Elkeseredek, ha engedelmeskedem, mégsem lesz rögtön jobb a helyzet?
• A világban vagyok, mert bízom abban, hogy ÉN vagyok az erősebb; vagy elzárkózom a világtól, mert félek; vagy a világban vagyok, mert Isten az én oltalmam, mert Isten erősebb?
3. Tudom a választ, mikor kérdezek? Hogyan ítélek?
• Saul vs. Achimelek, Dávid – saját bölcsességünk vs. Isten megkérdezése
• Saját „bölcsességünk”: másokra vetítjük ki saját hibáinkat is: a hazug csak hazugságot lát; aki fellázadt Isten ellen, mindenkiben lázadót lát; a paranoiás mindenkitől fél – Lukács 7,5 előbb a gerendát saját szemünkből („A tiszta szem tisztaságot lát”)
• Lehet, nem is ellenség, aki ellentmond nekem? Lehet, nem nekem van mindig igazam?
• Hajlamos vagyok az elhamarkodott ítéletre? Megkérdezem Istent, vagy én már mindent tudok?
4. Látom a láthatatlant?
• Csak akkor bízom Isten oltalmában, szeretetében, jóságágában, amikor minden jól megy?
• Hiszem, hogy Isten munkálkodik akkor is, amikor nem látom ennek jelét?
• Csak rövid távra látok (jelen: nehézség) vagy látom a jövőt (gonosz elnyeri büntetését vs. Isten szeretete örök, jó híveihez)?
1 Sámuel 22
1Dávid továbbment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek és csatlakoztak hozzá. 2S azok is mind köré gyűltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és ő a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele. 3Onnan Dávid Moáb földjére ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: „Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek.” 4S otthagyta őket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt.
Zsoltárok 142: 1Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. 2Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan könyörgök az Úrhoz. 3Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. 4Amikor elgyengül szellemem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok. 5Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem. 6Hozzád kiáltok, Uram, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén. 7Figyelj esedezésemre, mert igen elesett vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam! 8Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.
5Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj és költözz Júda vidékére.” Dávid tehát elindult és Heret erdeibe (Sarik városába) ment.
6Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegődtek – Saul épp Gibeában (Ráma alatti mezőn) volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében –, 7akkor Saul így szólt tisztjeihez, akik körülötte álltak: „Figyeljetek ide, Benjamin fiai! Tán nektek adja Isai fia a szántóföldeket meg a szőlőket, és megtesz benneteket ezer ember parancsnokává és száz ember parancsnokává, 8hogy mind összeesküsztök ellenem? Senki se adta tudtomra, hogy a fiam szövetkezett Isai fiával. Senki sem volt részvéttel irántam, hogy elárulta volna: a fiam felbujtotta ellenem szolgámat, ahogy ma áll a dolog.” 9Akkor megszólalt az edomita (arameus, szír) Doeg, aki ott állt Saul tisztjei (szamarai) mellett, és azt mondta: „Láttam, amint Isai fia Nobba ment, Achitub fiához, Achimelechhez. 10Az megkérdezte felőle az Urat és ellátta élelemmel, s a filiszteus Góliát kardját is odaadta neki.” 11Erre a király odahívatta Achitub fiát, Achimelech papot s az egész nemzetséget, Nob papjait. Mind megjelentek a király előtt. 12Saul így szólt: „Hallgass ide, Achitub fia!” „Itt vagyok, uram!” – felelte. 13És Saul folytatta. „Miért esküdtetek össze, te és Isai fia ellenem? Adtál neki kenyeret, kardot, és megkérdezted felőle az Istent, úgyhogy ellenségemmé válhatott, amint az bekövetkezett.” 14Achimelech így válaszolt a királynak: „Szolgáid közül ki fogható Dávidhoz? Hűséges, a király veje, testőrséged feje, akit mindenki tisztel házadban. 15Hát csak most kezdtem el felőle kérdezni az Urat? Igazán nem! Ne fogjon rá a király szolgájára és atyám egész házára semmit! Hiszen szolgád mit sem tudott mindebből.” 16De a király kijelentette: „Meghalsz, Achimelech, te és egész házad népe!” 17Aztán a király megparancsolta fullajtárjainak, akik körülötte álltak: „Induljatok, és öljétek meg az Úr papjait! Segítségére voltak Dávidnak, s bár tudták, hogy menekül, nem vezettek a nyomára.” De a király szolgái vonakodtak kezet vetni rájuk és az Úr papjait felkoncolni. 18Erre a király megparancsolta Doegnak: „Lépj elő, és öld meg a papokat!” És az edomita (szír) Doeg előlépett, és felkoncolta a papokat! Nyolcvanöt (háromszázöt) vászonefodot viselő férfit megöletett azon a napon. 19A papok városát, Nobot is kardélre hányta, férfiakat és nőket, gyerekeket és csecsemőket, ökröt (borjút), szamarakat és juhokat egyaránt. 20Csak Achitub fiának, Achimelechnek egyik fia menekült meg; Ebjatárnak hívták és Dávidhoz menekült. 21Ebjatár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul felkoncoltatta az Úr papjait. 22Dávid azt mondta neki: „Tudtam én azt már akkor, hogy az edomita (szír) Doeg elárul Saulnak, hiszen ott volt. Így most én vagyok a felelős atyádfiai életéért. 23Maradj itt nálam és ne félj! Mert aki az életedre tör, az nekem is az életemre tör. Itt védelmem alatt állsz.”
Zsoltárok 52: 1A karmesternek: Dávid tanítókölteménye, 2abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahímelek házába érkezett. 3Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad! 4Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva. 5A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.) 6Szeretsz bántóan beszélni, álnok a nyelved. 7Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.) 8Látják ezt az igazak, és félnek, rajta meg nevetni fognak. 9Ez az az ember – mondják –, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és csalárdságban volt erős. 10De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor. 11Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.
